tök. Így is hívják, hogy kígyótök (legalábbis népi nevén). Nem hasas lesz, mint a spárgatök, hanem inkább vékony és hosszú. Ezért például tojásban kisütve nagyon jól lehet. Az érdekessége még az, hogy folyamatosan lehet belőle lenyisszantani egy-egy darabot, ő folyamatosan tovább nő, a vágásnál meg "begyógyul".
Én a magot egyébként spárgatöknek vettem az üzletből. Nahát ez nem az lett...
A hagymámat is kiszedtem, csak most kerül sor rá, hogy meg is mutassam. Lett egy jó nagy faládával, ami nekünk bőségesen elég a következő zöldhagyma termésig.
Azért hihetetlen, és nap-mint-nap hálát adok Istennek, hogy egy ekkoracsak földről, mint a miénk a veteményes, mennyi sok mindent be tudtunk takarítani, és még korántsem fejeztük be a betakarítást. Mint már említettem, még nagyon sok paradicsom érik, lesz két karfiolunk is, vagy négy cső kukoricánk (ez az idén nem sikerült jól, reméljük, majd jövőre jobb lesz), cellerek, sok bontani való paszuly, gogos és paprikafélék. S még nem beszéltem a vegyes ágyásról, ami telis tele van céklával, murokkal, petrezselyemmel és vörös hagymával. S mindez olyan kicsi helyen.
Az első paprikáink, amiket már régebb leszedtünk, de ezeket is ide teszem. Mennyire színes is a kert:
S még nem szóltam a másodvetésről: pedig az is van ám: itt, ahol a virágok látszanak, ez a régi borsóágyás, illetve még régebbi spenót ágyás. Most ismét spenótot vetettem bele, két rendbe, szakaszosan. Az egyik rend már ki is bújt, látszik is a két bal felén (bár lehet, hogyn nem lesz valami nagy siker, mivel még elég melegek vannak, és inkább magszárat növeszt, mint leveleket). De a régi hagymaágyásom viszont virít a szép, friss salátáktól és retkektől.
Hát nem hihetetlen?
